A tévézéssel nemcsak az a gond (akár a szobájában van a tévé, akár máshol), hogy kontrollálatlanul folyik belőle a haszontalan, rossz mese, hanem hogy leállítja a gyerek fantáziáját. Ül a készülék előtt, és nem tud elszakadni a szaladó képektől. Azt hiszi, hogy ez az, amit annyira szeret, ami megnyugtatja, közben pedig a körmét rágja, a haját csavargatja, a kezét tördeli. Nem megy végbe a belső képalkotás – ami a mese hallgatása során megtörténik –, a gyerek egyre idegesebb, egyre fáradtabb és nyugtalanabb lesz.

De persze a szülőt is meg lehet érteni: csak egy kicsi csendet szeretne. Ha úgy érezzük, hogy muszáj némi nyugalomhoz jutnunk, különben ránk szakad a háztartás, elpattannak az idegeink, akkor videót, DVD-t tegyünk be, amit mi magunk is ismerünk. A korosztályának megfelelőt válasszuk, lehetőleg okosan. Nem döntünk rosszul, ha a magyar meséket, bábfilmeket részesítjük előnyben. Mazsola, Dörmögő és Morzsi kutya remek kezdet lehet, később pedig jöhetnek a magyar népmesék.

Egyébként amerikai vizsgálatok szerint rajzfilmek nézése közben növekszik legnagyobb mértékben az agressziós feszültség. Tehát lehetőség szerint 3-4 éves korig ne nézzen a gyerek tévét, és utána is csak kiválasztott műsorokat, és azokat is csak a szülővel együtt, hogy közben és utána is tudjunk beszélni róla.

(Forrás: www.nlcafe.hu , Vekerdy Tamás)