Gyakran felmerülő probléma a két- vagy többgyermekes családok esetében
a közös gyerekszoba ügye.
Érdemes-e a nagyjából egykorú csemetéket külön szobába költöztetni?
Az állandóan veszekedő, eltérő korú csemetéket kényszerítsük-e közös szobába, hogy jobban kijöjjenek egymással? Ezekre a kérdésekre próbálunk meg felelni következő írásunkban.
Egy bizonyos korig a közös gyerekszoba egyáltalán nem jelenthet problémát egyetlen családban sem. A 3-4 éves korú gyerkőcök számára az együttlét, a közös játéktér, a szoba megosztottsága külön örömöt jelenthet. Ez az a hely számukra, ahol együtt játszhatnak, és nekünk, szülőknek is könnyebb odafigyelni rájuk. Ha megkérdezzük őket, szeretnének-e külön szobába költözni, a válasz szinte minden esetben nemleges lesz. Ugyanez a helyzet az azonos nemű, de kicsit eltérő életkorú testvérekkel is. Ők sem akarnak majd egymástól elválni, ha egy lakásfelújítás során kettéválasztjuk eddig egyként funkcionáló gyerekszobájukat.
A közös szoba birtoklása számos pozitívummal jár. A megosztott lakószoba lecsillapíthatja az egyébként mozgékony, eleven fiatalokat. Az egymás melletti ágyon alvó gyermekek az éjszaka folyamán nem félnek, hiszen biztonságban érzik magukat. A közös szoba előnyét természetesen főként a gyermekek érzik: kétszer annyi játékon osztozhatnak, ugyanakkor meg kell tanulniuk alkalmazkodni egymáshoz, el kell fogadják egymás szokásait, a kisebbnek pedig legtöbbször hallgatnia kell idősebb tesójára.
Amíg a gyerekek nem igénylik a különválást, addig nekünk is könnyebb lesz. Amikor észrevesszük, hogy a közös játékok, tanulás során akadályozzák egymást, és nem békülnek meg, biztosak lehetünk benne, hogy elérkezett a szétköltöztetés ideje. Ekkortól kezdve rendszeresen tapasztalhatjuk, hogy gyerekeink veszekednek a játékokon, nem tudnak elaludni egymástól, elveszik egymás tanszereit, és nem lesz kedvük a szobájukba menni. Az eddig sülve-főve együttlévő tesók minden vágya az lesz, hogy külön kis terük legyen, és még véletlenül se kelljen a hugival, vagy öcsivel egy szobában aludniuk. Ilyenkor semmiképp sem szabad arra kényszeríteni őket, hogy akaratuk ellenére egy helyen maradjanak. Természetesen nem mindenki engedheti meg magának, hogy ilyen vészhelyzetben nagyobb lakásba költözzön vagy falat bontson. A meglévő térrel kell úgy gazdálkodni, hogy a gyerekek nyugodtan kialakíthassák saját életterüket: állítsunk fel térelválasztó könyvespolcot vagy paravánt, amik segíthetnek a probléma megoldásában.
A felnövekvő gyerekekkel közösen alakítsunk ki egy olyan házirendet, ami könnyebbé teheti a mindennapos konfliktusok átélését, és arra kényszeríti a harcban álló feleket, hogy elfogadják egymás napirendjét, bogarait. Minden esetben azt kell szem előtt tartanunk, hogy a testvérek között ne kezdődjön el a versengés, mindenből egyformán kapjanak, nagyjából egyforma méretű helyük legyen, és egyformán ki tudjanak bontakozni. Ha mégsem sikerül igazságot tenni köztük, érdemes az idősebb testvért meggyőzni arról, hogy engedjen kívánságaiból, és hagyja kistesóját érvényesülni.
