Melyik gyereknek nem jutott eszébe legalább egyszer, hogy a falára rajzoljon? Sajnos ez az én időmben tilos dolog volt. Bár emlékszem, volt egy csoporttársam az oviban, akinek az anyukája mesefigurákkal, fákkal, virágokkal tarkított képet festett az ágya fölé a falra a kislány segítségével. Nagyon irigyeltem. Manapság már megszokott az effajta díszítési mód.

Az itt látható képekkel - amelyek a díszlettervező Kentaur és felesége, a jelmeztervező Bartha Andrea lányának, a szintén képzőművészeti pályára készülő Hannának a szobájában készültek - pedig csak arra akarjuk bíztatni a gyermekszoba átalakításába fogókat, hogy ne tartsák vissza magukat: színekkel és mintákkal, bútorokkal és anyagokkal a lehető legbátrabban bánjanak. És ha úgy érzik, hogy saját felnőtt lelkületük és fantáziájuk már nem szárnyal eléggé szabadon, nyugodtan vonják be a gyermekeket is a tervezésbe és a megvalósításába. Hiszen végül is ki más tudná a legjobban, hogy milyen környezetben szeretne élni, mint maga a szoba lakója.

A „kék ég" alatt igazi „mesebútorok" zöldellnek: a szekrény motívumai mintha egy kedves népmese illusztrációjából kerültek volna a szobába. A nagymintás szőnyeg, amellett, hogy kiváló játszóhely, jól illeszkedik a tarkaságában is egységesen barátságos látványhoz. 

(Forrás: www.lakaskultura.hu )