És ugye arra a bizonyos járókára sem azért van mindig szükségünk, hogy a gyerek biztonságban legyen? Hanem hogy nyugodtan főzhessek, pakolászhassak és ne legyen állandóan a lábam alatt. Nem mondom, néha muszáj beletenni a babát (ha ki kell szaladni a kapuhoz, vagy kiteregetni a ruhákat), de sajnos sok gyerek fél napokat tölt el járókában vagy kiságyban a négy rács között. És ez főleg azoknál a kisgyerekeknél veszélyes, akiknek amúgy is lassúbb a mozgásfejlődésük. Fordul(na) egyet és már ütközik is a rácsba. A játékok sem tudnak messze gurulni, (vagy ha kigurul, akkor úgysem tud utánamászni) és így nem is nagyon strapálja magát a baba sem, hogy elérje az áhított csörgőt. 
Sokkal hasznosabb lenne (és bevallom, macerásabb is), ha minden helyiségben lenne egy-egy takaró a földön (még a fürdőszobában is), és ha teregetni megyünk, inkább vigyük magunkkal a kicsit is. Persze ne hagyjuk a keze ügyében a mosószeres flakonokat. Nekünk ez bevált, és a második gyereknél már össze sem szereltük azt a bizonyos járókát.
És a kiságyat sem használtuk, kicsi koruk óta nagy, felnőtt ágyon alszanak, így az elalvásnál valamelyikünk könnyen oda tudott feküdni melléjük, és nem kellett ott kókadozni a rácsos ágy mellett. (Persze az ügyes kezű apukáknak ilyenkor valami leesésgátlót kell fabrikálni az ágy köré, de erről legközelebb.) Ez is egy variáció a sok közül.
Várjuk a ti tapasztalataitokat is!
