Rendezzük be a gyerekszobát!

„Mondjuk Te leszel az anyuka, én meg a ..."

2007. október 25. - gkbetti

 

– ez már a SZEREPJÁTÉK kora.  Figyeljünk továbbra is Lakauer Évára!

            A gyermek rájön, játszásiból lehet darukezelő, orvos, űrhajós, tündérkirálynő és ami csak akar lenni. A 3-4 évesek szerepjátéka egyszerű, melyben tükröződik a felnőttek világa, ami körülveszi. Az 5-6 évesek csak a szerep lényeges elemeit emelik ki, eltervezik játékukat, a szerepeket előre kiosztják.

            Sok mindent elárul „én”-jéről a gyermek szerepvállalása: legtöbbet játék közben tudhatunk meg róla, de önmagunkról is! Ugyanis játéka tükrözi, milyen élményekben volt része, mi a véleménye, mi érdekli, mi bántja, minek örül, mit szeretne.

            Egyre többet kíván hasonló korú társával játszani, mert akkor vásárló is lehet, nemcsak boltos. A közös játék fejleszti társas kapcsolatait, megtanítja, hogy tekintettel kell lennie másokra is, tudjon alkalmazkodni, lemondani saját elképzeléseiről, ugyanakkor érvényesíteni saját akaratát, megvédeni önmagát és érdekeit, és megtanul kompromisszumot kötni, megtanulja a szabályok betartását –most még „csak” a játékban, később az életben.

            A közösségi magatartás fejlesztésén túl a szerepjáték által fejlődik beszéde, mely szorosan összefügg a gondolkodás fejlődésével, ösztönzi a lényegre törő megfigyelésre.

 

Fontos,

-hogy korának, fejlettségi szintjének megfelelő meséket halljon,

-hogy legyen alkalma megismerni a tágabb környezetet: fűt, fát, virágot, tücsköt, bogarat, kis és nagy állatokat, erdőt mezőt - azaz legyünk együtt a kertben és kirándulásokon

-hogy bevonjuk őt a mindennapi munkába: a vendéglátás előkészületeibe, süthet, moshat, takaríthat, jöjjön velünk vásárolni, jöjjön az autószerelőhöz, stb.

-hogy utazzon buszon, vonaton, autón, metrón, villamoson, lássa a vasút- és hajóállomás forgalmát.

 

VIGYÁZAT!

            Nehogy túlterheljük élményekkel, mert ez éppoly káros, mint a szürke, egyhangú élet. A túl sok élményt nem tudja sem befogadni, sem feldolgozni, ettől kapkodóvá, szertelenné, nyugtalanná válhat. Ennek ellenkezője, amikor az ingerek hiánya miatt nem jut ismeretanyaghoz, élményhez és örömteli események nélkül közömbössé, visszahúzódóvá válik.

            A közös játékban mi igazodjunk gyermekünkhöz, ne oktassuk közben, szakadjunk el a valóságtól. Csak utalással irányítsuk játékát: „Nem fog megfázni a maci?” „Kata baba talán már éhes.” Legyünk tapintatosak, hagyjuk saját színvonalán játszani, hogy ÖRÖM LEGYEN AZ EGYÜTTES JÁTÉK.


(Forrás: www.jatekudvar.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr4208361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.